Az elmúlt hónapokban rengeteg hirdetést láttam a különböző felületeken, beszélgettem emberekkel, olvastam hozzászólásokat albérletkeresés kapcsán. Sajnos azt látom, hogy a kereslet és a kínálat igényei, a piac lehetőségei és ezek keresztmetszete sokszor nagyon nem találkozik, még csak meg sem közelítik egymást.

Olyan, mint az álláskeresés

Sokan nem értik, hogyan lehetséges egy havi átlagkeresetet elkérni pusztán albérleti díjra és ennek többszörösét kaució gyanánt. Sok olyan hirdetést látok, aminek a valósághoz semmi köze nincs: ötven-, sőt, negyvenezer forintért keresnek albérletet, egy havi kaucióval, esetleg még gyermekkel is.

Lehet szidni a piacot, lehet a tulajokat hibáztatni, értetlenkedni, de ez attól még nem lesz reális elvárás. Nem mondom, hogy teljesen lehetetlen. (Néha a lottó ötöst is megnyerik, ugyebár…) De ha hatályos időn belül albérletet szeretnénk, az igényeket kénytelenek vagyunk realizálni. Mint az élet minden területén.

A piaci árak a 2008-as világválság idején nagyon megzuhantak – mind ingatlanvétel mind ingatlanbérlés tekintetében. Az idő előrehaladtával a díjjak szépen lassan kúszni kezdtek újra felfelé, az emberek tudatában azonban a válság idején jellemző árak maradtak meg. Így történhet meg, hogy most sokan értetlenül állnak a legjobb esetben is nyolcvan-százezres havi bérleti díjjak előtt. Az emelkedésnek még egy érthető oka van: a túlkereslet. A lakások kiadása olybá működik, mint az állásinterjúk: végignézik a jelentkezőket és a végén a tulaj dönt. Naiv lenne azt állítani, hogy a helyzet kiegyenlített. Nem az. A tulaj – mint a munkáltató – jön, kérdez és dönt. Ha mázlink van, mellettünk.

Az éremnek itt is két oldala van

Ugyanakkor az albérletkeresők felháborodása is érthető: bérleti díjnak kifizetni minden hónapban szinte egy fizetésnek megfelelő összeget, plusz biztosítani a kéthavi kauciót a mai gazdasági viszonyok mellett nem egyszerű. Általában ez utóbbi veri ki a biztosítékot leginkább. Miért kell egyáltalán a kaució és miért annyi? – hangzik a kérdés. Egyrészt mert – mint fentebb is írtam – a túlkereslet okán megtehetik. Illetve gondoljunk csak bele: a törvény szinte minden tekintetben a bérlőt védi. A tulajdonosok attól kezdve, hogy a lakást kiadták, olyan hátrányba kerülnek, amely sok mozgásteret nem biztosít számukra. Igaz ez még akkor is, ha a lakást törvényes keretek között, szerződéssel és ideális esetben hitelesítve adták bérbe. Egyetlen lehetséges biztosíték számukra a kaució összege. Igen, lehet mondani, hogy „mi nem csapjuk be”, de erre egy idegen esetében lássuk be, mi sem adnánk…

Mi lehet a megoldás?

Először is ne nehezítsük meg a helyzetünket azzal, hogy olyan kókler „ingatlanos irodához” fordulunk, aki csak pénzt kér, de nem szolgáltat semmit. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy azok, akik előre pénzt kérnek címekért, lakásmutatásért, az NEM INGATLANIRODA. Ez egyszerű lehúzás, átverés, vagy hívjuk, aminek akarjuk.

Nyilván érdemes lehet az ismeretségi körben körbekérdezni, hátha van valakinek kiadó ingatlana – így esélyes a két-három havi kaució összegét valóban egy havira szorítani. Ha minden ilyen igyekezet kútba fullad, ne röstelljünk egy valódi ingatlanirodát megkeresni. Fontos tudni, hogy az ingatlaniroda a leendő bérlők számára INGYENESEN szolgáltat, a jutalékot a lakástulajdonosok fizetik. Egy jól működő ingatlanos mögött megbízható szakmai, esetleg jogi háttér áll, olyan adatbázissal, amely sokkal jobb esélyt biztosít, hogy megtaláljuk álmaink otthonát.